Beköltöztünk. Képekkel sajna még nem szolgálhatok, de amint lesz, teszek fel. Sok a meló, főként ami a dekorálást illeti. Szeretnénk feldobni ezzel-azzal, ami idő és pénzigényes. Ami a ház állapotának javítását szolgálja, a tulajdonos természetesen kifizeti.(zárcsere, csapok, redőnyök javítása, lépcsőház tetejének javítása stb..)Szóval vannak még teendők, de jó úton haladunk. A magunk költségén szeretnénk az egyik falat tapétázni a saját két kezünkkel, ha valakinek ezzel kapcsolatban vannak tapasztalatai, technikai tanácsai kérem, ossza meg itt velem. Már így is nagyon sokat alakult, kíváncsi vagyok magam is a végeredményre. Bár ez még várat magára.
Most újra dolgozunk, múlt héten kivettünk pár napot. Nagyon elfáradtunk..idegileg főként. Pihenésre viszont nem volt igazi alkalom, a lakáson bütyköltünk, lejártuk a várost ezért-azért. Az idő sem tette lehetővé a balatoni kempingezésünket. Vasárnapra azért terveztem egy kirándulást, ami balul sült el.
Amit terveztem:
Fertőrákos-Sopron. Kirándulás a tavaszias napsütésben, hármasban. Dani, kutyi meg én. Először Fertőrákos (Kőfejtő, Fertő-tó). Kései ebéd egy hangulatos kerthelyiségben. Ebéd után ejtőzés a parton, játék. Később egy kis séta Sopron belvárosában és egy epres fagyikehely ottani kedvenc cukrászdámban.
Ami lett belőle:
Indulás a kánikulában délután 2 órakor hosszas tanakodás után. 1. állomás Fertőrákos, kőfejtő. Lezárva, felújítási munkálatok miatt. Egy darabig felmászhattunk ugyan a lépcsőkön de a gyönyörű kilátást akkorra a gomolyfelhők elcsúfították. (Továbbra is meleg, de a nap már nem tűz. )Indulás a tóhoz, drága parkolójegy, séta és pihenés a parton lehetetlen. 3/4 része strandnak(fizetős) elkerítve, a maradék aprócska csücskön két hajótársaság osztozik. Egyikhez somfordálva rávettük magunkat egy azonnal induló sétahajózásra. Kezdtem reménykedni, hogy jó lesz. Indulás után pár perccel az idő hűvösbe fordult. Felsőt nem vittünk. Sőt semmi egyéb ruhaneműt. Átérve az osztrák oldalra az eső is csepegni kezdett. Viharjelzés még nem volt. Kisebb várakozás után elindultunk vissza, majd kis idő elteltével megérkezett a viharos erejű szél és a szakadó eső. Ekkor már a hajó aljában kuporogtunk a többi utassal együtt. A kapitány nem tehetett mást, mint a nádasba kormányozta a hajót, mondván ne boruljunk. Ahogy hallottam utólag, nagy vihar esetén ezt kell tenni elővigyázatosságból, az iszap megfogja. Ijesztő volt ott várakozni. Mellettünk a nő nagyon félt, amúgy mindenki jól viselte. Egyik ablakon folyt be a víz, Josyt az ölünkbe vettük hogy ne a vizes padlón feküdjön szegénykém..Mikor csillapodott az időjárás, próbáltunk elindulni, nem ment. Megrekedtünk..S.O.S jelzést leadva várakoztunk, amíg egy másik hajó (amin az utasok vígan táncoltak a kabinban) ki nem húzott bennünket. Na, az volt a legizgalmasabb..recsegett-ropogott minden..(a másik hajó utasai tovább táncoltak, mosolyra fakasztva bennünket) Kapitány és segédje csuromvizesen rohangált fel s alá. Végül sikerült. Visszaindultunk.
Megköszönték hogy igénybe vettük szolgáltatásukat, mintha mi sem történt volna. Jót mulattam ezen a bajszom alatt...2 órát töltöttünk kb. a vízen és szakadó esőben szálltunk ki. Dani elrohant az autóért, amit száraz parkolóban hagytunk, de csak mezítláb tudott beszállni, mert az alvázig ért a víz.
Ott ültünk a parkolóban, csuromvizesen. Ő főleg..a nadrágja olyan volt, mikor kimosom, centrifugálás nélkül.
Ebédeltünk volna, de így..inkább hazaindultunk. Bük felé fordultunk, mert addigra normálisabb állapotba kerültünk és mivel egész nap nem ettünk semmit (este 7 körül volt) már nem akartunk Szombathelyig várni. Pedig akkor már vevő voltam az otthoni szalámis szendvicsre is, csak érjünk haza..Az étterem szuper volt, az egyetlen jó dolog a napban. Megismertük a pincért, egy másik kedvenc éttermünkből jött ide dolgozni. Neki hála hatalmas adagokat kaptunk és a végén, két felestől ami a ház ajándéka volt, be is csíptem egyből. (Danié is rám maradt, csak nem hagyhattam ott ha már ilyen kedvesen kihozták!?) Na meg ugye a pohár borom..
Másnap reggel hallottam a rádióban, hogy egy szörfös eltűnt a tavon a vihar alatt és több vitorlást úgy kellett kimenekíteni. Mégegyszer hangsúlyozom, viharjelzés az utolsó pillanatig nem volt!Mindeközben a Balatonon 31 fokban sütkéreztek az emberek..ami kb. ilyen messze van. És Szombathelyen sem esett.Ez egy rossz megérzés volt..rossz döntés. De valamiért nekünk akkor, ott kellett lennünk.:)
