Még mindig itthon, de már sokkal jobban. Azon kivül, hogy egész nap folyik az orrom, semmi panaszom. Dolgozni csak hétfőtől megyek újra. Jó ez a kis kényszerpihenő, szeretem ahogy telnek az órák. Csendesen, nyugalomban. Nem ér semmi negatív inger, vagy bármi ami szomorúságot okozna. Olyan kedves szavakat kapok ismerösöktől, amik mostanában nagyon hiányoznak a mindennapokból amúgy is. Legutóbb pl. az a csajszi írt nekem, akivel egy időben voltunk a kórházban. Váltottunk pár sort, mire írta hogy tök örül annak, hogy egy ilyen ilyen kedves, életvidám emberrel hozta össze a sors..Alig találkoztunk párszor és ami azt illeti nem is voltam a legjobb formámban, mégis ezt szűrte le rólam...hm.. Ezen elgondolkoztam. Egy jó ideje már, hogy senkinek sem hazudok azzal kapcsolatban, hogy is vagyok. Ha érdeklődnek, már rég nem mondom hogy minden happy és hogy no problem. Nem játszom meg a viselkedésem és nem taktikázom. Már annyira átbillent a mérleg, hogy többször azt gondoltam, ennél fásultabb és életuntabb már nem is lehetnék, jobb lenne ha visszavennék kicsit.:) Erre jönnek új emberek az életembe és teljesen más képet adnak rólam, ami meglep. Így hát örültem, hogy még minden nincs veszve:)Mert igenis jó a megerősítés, annak ellenére hogy nem vagyok kisgyerek.
Egy nőnek arra szüksége van. Egészen élete utolsó pillanatáig. Még annak is szüksége van rá, aki látszólag kemény és magabiztos. Mert hát ugye azt is tudjuk..hogy legtöbbször ez valóban csak látszat.
Az itthon tölttött időt arra szántam, hogy rendet tettem a fejemben, sokat olvastam és lecsillapodtam. Nagy szükségem volt rá, annyi minden történt az elmúlt időszakban. Ami a legfontosabb, valahogy elmúltak a görcsös ragaszkodásaim dolgokhoz, el tudtam engedi ezt-azt. Most már, ha bántanak is dolgok (mert bántanak ez tény), tudok hinni abban, hogy ez nem lesz mindig így, csak türelmesnek kell lennem továbbra is. Csak még egy picikét...
Olyan kedves velem a külvilág, nem győzök hálát adni azért, mert olyan értékes emberek bizalmát tudhatom magaménak, akiknek a barátsága sokat jelent nekem és ez segít túljutnom a rossz pillanatokon. Úgy megölelgetném őket minden nap. De remélem ezt érzik.
Ma végre kimozdultam és elmentem az erdőbe sétálni a kutyussal. Annyira jó volt. Gyönyörű. Minden olyan hófehér és nyugodt volt. Bár rendesen ziháltam, van mit erősödnöm. Tápi lettem..Egyszer még a szél is meglökött.:D Viszont az étvágyam újra a régi és lassan elkezdhetek mozogni.
Egyébént semmi küli. Hetek óta itthon és pihi.
Újra hétvége.Egy újabb hétvége..