Nem tudom hogy a fáradtság és kimerültség mondatja ezt velem, vagy netán tényleg ennyire jól megedzettem az agyam, de D-n kisebb nagyobb hullámvölgyekkel tarkítva egész jól túl vagyok..Ez azért is lehetséges, mert ezt a kapcsolatot én már akkor meggyászoltam, amikor még tartott. Nem azért mert eleve halálra ítéltem, nem is azért mert pesszimista voltam, egyszerűen csak jöttek a jelek és én láttam, de nem vettem róluk tudomást. Utólag, amióta magam vagyok, összeállt a kép és már tiszta fejjel beismerem, hogy nem volt nekünk soha közös jövőnk. Görcsösen ragaszkodtam valamihez, ami sosem volt elérhető. Semmi közös nincs bennünk, csak erőltettem és csodálkoztam hogy nem sikerül. Különféle elméleteket gyártottam ahelyett, hogy már korábban elengedtem volna ezt. Ő talán a mai napig nem megy el, ha én nem bukom ki hétről hétre ezen az állapoton és nem teszem szóvá...
Azért nem minden happy és nem is minden úgy sikerül ahogy szeretném. Az új mosógépen egy nap alatt taccsra tettem, mert azt hittem majd ezt is megoldom..egyedül. Nem vettem ki a dobrögzítőket és úgy indítottam el. Ez még mind semmi, gondolván hogy ez a gép épp hogy csak nem beszél, miért ne bírná itt egymagában itthon, elindultam bevásárolni. Mire visszaértem,este..az egész lakás állt a vízben..a nappali is. Mosógép teteje a padlón. Csak álltam és néztem magam elé, fogalmam sem volt, hogy álljak neki a feltakarításnak..aznap este kijött belőlem az egész 1 hónap fájdalma. Ezt a posztot már megkönnyebbültem és lelkem szemetesládáját kiürítve írom. Nehéz volt..
Josy egy hülye játék közben úgy megkapott egy másik ebet a kutyafuttatón, hogy annak a sebét össze kellett varrni..beteg lettem tőle..úgy éreztem minden és mindenki összeesküdött ellenem és nem akarják az égiek hogy hátra dőljek picit.
Szóval..valóban fáradt/fásult vagyok, kimerült és zavaros a jövőt illetően, de már nem szomorú. Ez a lényeg, azt hiszem...
