Télutó és Nyárelő:)

Olyan jó látni mikor ragyog a nap. Még akkor is, ha a hőmérő sokszor 0 fok alatti értékeket váltogat. Még akkor is ha az irodában sokszor a huzatnak köszönhetően megfagyok. (Ma beöltöztem, így garantált a 26 fok. Így szokott ez lenni..)Érzem hogy kifelé vagyunk ebből a morcos télből, nemsokára már el is felejthetjük a csimzát és a nagykabátot. Meg is tettem az első lépéseket, csupa tavaszi holmit nézegetek a vaterán. (Ha még csak nézegetném...)Jelenleg egy szuper édes Zara ruháért izgulok..

Hétvégén aztán eljutottam odáig, hogy eladnom is kéne már valamit ahhoz, hogy egyensúlyba lendüljön a költségvetés vatera ügyben. :)Feltöltöttem az anno imádott, de végül párszor használt Tiszám. Van egy csomó vadiúj kiegészítőm is, azokhoz viszont tegnap este már nem volt energiám. Nem valami szuper a laptopom, mostanában mint a csigabiga. Nem tudom mi lesz a sorsa...

Éppen izgatottam várom egy ismerősünk telefonhívását, lassan eldől, hová is megyünk nyaralni. Dani barátaival tervezünk egy hetet augusztus végén Olaszországban. Hétvégén összejöttünk és elmélkedtünk, katalógusokat, ajánlatokat bújtunk. Üdítő volt a nyaralásról csevegni, mintha nemsokára itt lenne..Bár amilyen gyorsan repül az idő..

Nem is tudom hány éve már annak, hogy nagyobb társasággal töltöttem el egy egész hetet. Volt egyáltalán ilyen!?Elsőre meg is ijedtem, mi a fenét fogunk kezdeni egymással?A konfliktust, idegeskedést, morgolódást, kényelmetlenséget az ember mindig igyekszik elkerülni, főképp akkor, mikor az egész évben megérdemelt pihenését tölti. Aztán látva Dani lelkesedését,én is arra jutottam, mikor ha nem most!?29-30 évesen talán az utolsó lehetőség arra, hogy ennyien együtt mulassunk egy hatalmasat.

Közben aztán meg is érkezett a várva várt hívás, Bibione maradt az úticél. Augusztus 27-től szeptember 3-ig. Jupiiiiiii!Igaz, páran amellett lobbiztunk, hogy menjünk inkább minél délebbre, pl. Riminibe, szebb is, igényesebb is és nagyobb valószínűséggel az időjárás is kedvezőbb lesz a nyár végén arrafelé, de döntöttek az anyagiak és mi alkalmazkodtunk. 8-an utazunk egy kis apartmannházba. Szerencsére még volt hely, bár szűk számmal, mert bizony a jók (és olcsók) hamar elfogynak. Az esküvő szervezése kapcsán azt is megtanultam, hogy a jó szolgáltatókat, lehetőségeket nem lehet elég korán lefoglalni. Igazottan és kíváncsian várom az augusztust. Daninak szeretnék valami extra tuti szülinapi ajándékot, idén lesz 30 éves és mikor ha nem pont a kint tartózkodásunk alatt!?A kis mákos a második szülinapját tölti külföldön, nyaralás közben. :)

Nyárra szokás szerint sok tervem van..az hogy mire lesz pénz, már más tészta. Jujj de boldog lennék, ha összejönne egy másodállás legalább, hogy tudjak kellően gyűjtögetni.

Tegnap megint sütöttem fánkot. Mert annyira szeretem. Nagymami-féle sárgabaracklevárral. Egy kicsit más lett mint a múltkor, szerintem mindkettő megállja helyét a fánkok világában. Úgy vélem, egyiket sem közösítenék ki társaik, bár egyik-másik hagyott némi kívánnivalót maga után, ami a fánk kerek formáját illeti.. :)Legközelebb amerikai fánkot próbálok kreálni, jó cukros-mázas formában. (Ma voltam inzulin terheléses vizsgálaton, kb. egy hétig még biztosan büntetlenül tömhetem magamba az édességet, aztán majd meglátjuk. )

Magyar idő szerint éjjel 2-kor adták át az Oscart. Nagy szívfájdalmam, hogy a legjobb filmnek válaszott Király beszéde még nem jutott el a szombathelyi mozikba. A múltkor pont olvastam egy cikket arról, miért kell ennek így lennie:

http://www.nyugat.hu/tartalom/cikk/cinemacity_szombathely_kiraly_beszede_felszemu_fekete_hattyu

No comment..Az Oscar gálát pedig remélem ismétlik valahol valamikor, mert legalább azt szeretném látni.

Kis összefoglaló

Már egy hete hogy utoljára posztoltam, sajnos nem voltam olyan gyakran netközelben. Egy kis összefoglaló az elmúlt napok történéseiről.

Érzem hogy jó hatással van rám a kangoo, pontosabban a mozgás. Nem hanyagoltam el (jógát sem) és meg is lesz az eredménye. Már most jobb közérzet, fitt erőnlét, bazi nagy étvágy. :)

Szerdán felköszöntött a kis családom névnapom alkalmából. Helyes, praktikus ajándékokat kaptam, nagymamim kompótos tálakkal bővítette a stafírung gyűjteményemet. Valahogy mindig ráérez, mire is van szükségem a konyhában. Anyáéktól pedig keleti ajándéktárgyakat kaptam, újabb díszei a lakásnak. Őszintén szólva már csak egy buddha szobor hiányzik a környezetemből, a közelben viszont nem találok olyat ami igazán igényesen ki van dolgozva. (És nem utolsósorban a legtöbb komolyan mintha egy számomra kevésbé kedves embert mintázna, szándékosan nem írom ki, kiről van szó, nehogy emiatt bajba kerüljek..) Talán majd Pesten ha újra felérek egy bevásárló körútra. Sajnos eljutottunk oda, hogy az "annyira fejlett" nyugati országrészből is utazni kell valamerre, ha az ember normális dolgokat szeretne kifogni magának.

Pénteken Körmenden mulattunk, Vad Fruttik koncerten. Dani unokatesvére és az ő kedvese invitált minket, előtte egy kedves barátjuk pizzériájában rágcsáltuk a fincsi falatokat. Mennyei volt..jajj hogy imádom a pizzát. (Képeket töltök fel, amint meglesznek, az imént nyugtáztam hogy nincsenek fotók rólam/rólunk.)

Szombaton újabb köszöntések, pihenés, evés. A hétvége hátralévő részében nem volt kedvünk kimozdulni. Ez a fránya hideg...Viszont ami igazán feldobott, egy régi egyetemi barátnőm, (akivel jó ideje nem beszéltünk már sajnos) hívott fel telefonon és invitált bennünket júniusi esküvőjükre. Őt mindig nagyon szerettem, sok közös vonásunk volt, egyből eszembe is jutott, hogy a mi nagy napunk szintén júniusban lett volna, még ez is stimmel..(ha az a volna ott nem volna). Hát eljött az ő idejük is, én pedig nagyon szurkolok a boldogságuknak, ahogy azt eddig is tettem!

Mindemellett sütés-főzés gőzerővel. Ha időben hazaértem, rendszerint este 10-ig ki sem mozdultam a konyhából, ugyanis a munkahelyen fellelhető kosztot csak végszükség esetén vagyok hajlandó megenni. Mint pl. ma is, mert tegnap  egy fontos találkám volt, így hát másra ment el az energia. Szóval most hogy elpötyögtem az ebédidőt, maradt pár percem keresni valami ehetőt..ha túlélem, jelentkezem.:)

Boldogot..:)

Különösebb jelentőséget nem tulajdonítok neki, mégis úgy vélem, megérdemel egy posztot. Csak egy ilyen kis picit. Mert ha már kitalálták, akkor igenis legyen napja az érzésnek, ami sokszor összekuszál, kisimít, elrepít, ledob, felráz, elnyom, boldoggá tesz, fájdalmat okoz, egyszerűen körülvesz. Mindig, mindenhol. :)

Tervek

Egy ideje rajzolódik ki az elmémben, mi az a terület, amivel szívesen foglalkoznék életem hátralévő részében. Tudom, elég meredeken hangzik 28 évesen arról ábrándozni, "mi leszek ha nagy leszek", mentségemre szóljon viszont a kissé zavarodott múltam, a kusza évek, amiket szinte csak túléltem valahogy, mondhatni céltalanul. Persze sosem hagytam hogy elkallódjon az agyam, igyekeztem helyt állni minden téren, sajnos többnyire azokon a területeken, amiket mások vártak el tőlem.

Pont tegnap rágódtam azon, mennyiben alakult volna másként minden, ha életem  meghatározó pillanataiban van mellettem valaki, aki segít eligazodni nekem például a pályaválasztás rejtelmeiben, ha segíti gyerek fejemet ráébreszteni arra, hogy mit tudnék kezdeni azzal aki bennem lakozik. Hogyan tudnám előnyömre kovácsolni mindazt, amit én sokáig hátrányként tekinetttem magamon és tekintek olykor a mai napig is. Akár a külsőmről, akár a lelkivilágomról legyen is szó.

Végzettséget végzettségre halmoztam, miközben teltek az évek, de valahogy mindig éreztem, hogy az ellentétes irányba tartok. Sodródtam. Így alakult, hogy egy kereskedelem-marketing középiskola után - ahol két szakmát is kaptam, okleveles gazdasági agrármérnök lettem, majd bezsebeltem egy mérlegképes könyvelői képesítést, mert a munkámhoz éppen az volt előírva. Friss diplomásként kerültem jelenlegi helyemre, ahol pénzügyi területen tevékenykedem, bár az első pillanattól úgy érzem, a  munkám nem vár el tőlem annyit, amennyire képes lennék. Mégis kitartottam, mert akkoriban az országban a gazdasági helyzet egyre csak rosszabbodott, az emberek rettegtek hogy elveszítik munkájukat, sajnos nagyon sokan munkanélkülivé is váltak, aztán nem találtak mást, végül mindenük odalett..

Belőlem hiányzott az ambíció, az önbizalmam egyre kevesebb lett, gyakran éreztem hogy egyedül nem lennék képes semmire. Nem léptem akkor sem, amikor lehetett volna. Sokat keseregtem, pedig a mondás nagyon helytálló, mindenki a saját sorsának a kovácsa..Pár hete, mióta sok dolog kapcsán szemléletet váltottam, minden reggel így ébredek. Hogy soha nem késő, jelenleg pedig ebből a munkahelyből igyekszem kihozni a legtöbbet. És álmodozom..

Ami már bizonyos, a humán terület az, ami mindig is érdekelt. Kétség sem férhet ahhoz, hogy tőlem a pénzügy rettentő távol áll, és az is, hogy egész nap egyedül üljek egy irodában. Mostanra pedig már körvonalazódott, hogy pontosan mit is kezdenék magammal. Ahhoz viszont pénz kell, nem is kevés (úgyhogy emiatt egyelőre még csak álom), na meg energia, ami a mozgásnak és a gyógyulgatásomnak köszönhetően meglesz hamarosan. Addig pedig írogatok, gyűjtögetem a jegyzeteim, papírra vetem a gondolataimat, múltam, életem történéseit, hátha egyszer még jól jönnek.

Még mindig várok

Tegnap megkaptam a következő labor vizsgálathoz szükséges vizsgálatkérő lapot a belgyógyásztól. A múltkori vércukor terhelést kell megismételni, mivel akkor nem jelöltek be egy nagyon fontos tényezőt az inzulin-rezisztencia megállapításához, így csak annyi derülhetett ki, hogy cukorbeteg biztosan nem vagyok. Közben aztán a diabetológus elküldött egy újabb vérvételre, ami lisztérzékenységre irányult, mivel nagyon aggasztja a túlzott soványságom (jó étvágy mellett) és mindent szeretne kiszűrni. Igaz, attól elvileg a páciensnek hasmenése van, nálam viszont sosem lehet tudni, mert az eddig diagnosztizált problémák tipikus tünetei sem jelentek meg esetemben (elhízás). Szóval a közelmúltban  rengetegszer nyújtottam a karom, már nagyon rutinos vagyok, jól ismernek a laborban, előnye, hogy mindig barátságosan fogadnak és teljesen más a hangsúly mint általában. Szomorú, hogy alapban nem ez az általános az egészségügyben.

Jelenleg tehát még két eredményre várok, a liszt.é.-re  és egy szövettanra. Hétfőn pedig megismétlik a 4-es vérvételt, aminek az eredményével egy újabb diabetológus-belgyógyászhoz fogok menni, (anyukám párja intézte nekem, állítólag legjobb a megyében és én nagyon bízom benne) aki további tanácsokkal és teendőkkel lát majd el, mert az eddigi leleteim őt is kellően felcsigázták.

A petefészkeim állapotára való tekintettel a gyermek vállaláson egy ideig nem gondolkozom, így a következő hónaptól Cypromix  fogi.gátlót fogok szedni 1 évig, bár ezt a bogyót elsősorban nem e célból használják, hanem a PCO nőgyógyászati szövődményeinek kezelésére, a védekező funkciója itt csak másodlagos. Szerencsére árban is így kedvezményesebb lesz számomra. A többi pedig folyamatosan alakul. Igyekszem megtalálni a legjobb hozzáértőket. Mindenesetre fejben sikerült elrendeznem és már nem érzem, hogy emiatt a nőiességem szenvedne csorbát.

A legfontosabb most a türelem. Mostanában  amúgy sem csináltam mást, csak vártam. Mindenre..Talán ez is egy bünti, mivel korábban elég türelmetlen tudtam lenni. Erre...:) Ez sem véletlen.

Amióta tudom, mióta kiderülnek a dolgaim, érdekes, de nyugodtabbnak érzem magam és nem idegeskedem annyit dolgokon. Talán mert elindultam az úton, ami a teljes értékű élethez vezet.

Yin jóga

Pár évvel ezelőtt találkoztam először a Hatha jógával, könnyedén megszerettem. A társaság, az OKTATÓ:),a hangulat, a gyakorlatok által okozott sikerélmények napról napra jobban a szívemhez nőttek. Rövid idő után már el sem tudtam képzelni a heteket nélküle. Sokat fejlődtem, bár volt hogy elkeseredtem, látván hogy egyes társaim milyen hajlékonyak egy-egy gyakorlatnál, nekem pedig még az is megerőltetőnek bizonyult, hogy egyenesen tartsam a hátam. Észrevétlenül lettem nyúlékonyabb, elmúlt a hátfájásom és talán a tartásom is szebb lett a hónapok alatt. (Azért még sokszor emlékeztetni kell rá, hogy húzzam ki magam rendesen, de alakulok..)A közérzetem is sokat javult, egy stresszes nap után érezhetően nyugodtabban mentem haza, nem foglalkoztam annyit akkori problémáimmal. Aztán tavaly februárban Szombathelyre költöztem, ami Sárvártól csupán 25 km, mégis gyakran nehéz volt az elindulás, hagytam hogy a lustaságom felül kerekedjen. Ritkultak az alkalmak és sokszor csak kéthetente jutottam el, volt hogy 1 hónapig nélkülöztem, magam sem tudom miért..jó bolond voltam. Akkoriban merültem bele az önsajnálatba inkább. Helytelen megoldást választottam. Anitával a rendszeres meditációkon azért találkoztam, sokat beszélgettünk és folyamatos e-mail kapcsolatban voltunk/vagyunk, jóleső érzés volt hogy mindig ott van nekem, annak ellenére hogy a jóga óráira ritkábban értem oda. 

Aztán télen elindította új programját, a Yin jógát, amiről azelőtt még csak nem is hallottam, pedig jó pár könyvet elolvastam a jóga fajtáiról, hatásairól. Ismeretlen terep volt számomra, de felcsigázott, érdekelt. Szerettem volna visszatérni a régi kerékvágásba, tudtam, hogy a betegségem leküzdéséhez a mozgás az első számú orvosság. Akkor már kipróbáltam a kangoot, ami pont arra alkalmas, hogy az ember kitombolja magából a sok összegyülemlett feszültséget egy elég intenzív módszerrel. (Erről majd később).

  

Amit a Yin Jógáról tudni érdemes: 

A Yin jóga alapja, hogy a rejtett, hideg, sötét kötőszövetet, hosszan kitartott pózokkal fiatalon tartsa. Az izületek és a szalagok azon mélyebben fekvő részei a testünknek, amiket nem veszünk sokáig észre, mert legtöbbször az öregedéssel együtt kezdenek el jelezni.

A komplex, hosszú időn át tartott pózokból álló gyakorlatsor megnyugtatja az elmét és harmonizálja a testet a benne élő lélekkel.

Dr. Hiroshi Motoyama dolgozta ki azt a fajta Yin jógát, ahol a vonalakra hosszan tartott pózokkal hatunk hosszan kitartott pózok sorozatára, ahol a légzés, mozdulatlanság és az izmok viszonylag ellazult állapota, a gyakorlás négy alappillére.

Fizikai szinten a yin segíti a természetes mozgástartomány növelését az izületekben, az izmokat lazán tartva elérhetünk mély kötőszövet rétegeket. (Yang jóga az, amikor az izmokat megdolgoztatva erősítjük testünket, a mozgást és aktivitást teljesen kihasználva. Ennek különféle irányzatait gyakorolják szerte a világban. )

Azokon a napokon, amikor egy csendesebb jógára van szükségünk, a Yin Jóga gyakorlása nyújthat segítséget. Tökéletes előkészítése a mély pihenésnek, relaxációnak, meditációnak fizikailag és lelkileg egyaránt.

Kinek ajánlott:

- aki régen mozgatta át a testét;
- aki műtétje miatt pihenésre kényszerült és újra mozogni szeretne;
- aki aktívan mozog, de több időt szánna a befelé fordulásra;
- aki dinamikusabb jóga gyakorlója és gyorsabban szeretne fejlődni;
  egyszóval Mindenkinek..

Tegnap vettem részt második ilyen órámon. Sokkal harmónikusabb a környezet és valódi kikapcsolódást nyújtott. Igaz, tegnap a trécselésen volt a fő hangsúly mintsem a befelé forduláson, aminek köszönhetően viszont a táplálkozási szokásaimat vettem górcső alá. Ismét sokat tanultam és átértékeltem újabb dolgokat magamban. Így a tegnapi óra is minden szempontból ismét igazi élmény volt számomra.

Egy kis kedvesség..

Nem szükségesek nagy dolgok ahhoz, hogy az ember egy kicsit jobban érezze magát a bőrében.. Ebben a morcos, hideg szürkeségben, itt az iroda olykor túlságosan is csendes magányában,  felüdülő látvány számomra ez a pár szál csodálatos tulipán. Imádom. Mindig levesz a lábamról nemes egyszerűségével és tisztaságával. Igazán mosolyfakasztó, melegséget sugárzó. Beleszippantok, érzem, hogy az illatában már ott rejtőzködik a tavasz fuvallata.