10 milliószoros nap

Újabb nap van indulóban, a szemeimet alig bírom nyitva tartani. Egy jó meleg, pihepuha ágyról álmodozom itt a hűvös irodában, az asztalomnál ülve. Igaz, mindjárt meleg lesz, mert beüzemeltem a hősugárzót, attól még tudnék egy jót durmolni. Annyi gondolat kavarog bennem szokás szerint, de mivel ma 10 milliószoros nap van, csak jó dolgokról szabad elmélkedni és ilyenkor van a tervezgetés ideje.

Tesómék visszautaztak, nem tudtam elbúcsúzni. Nagyon bántott, mert az reméltem, ez a legkevesebb, ha már a közös kirándulás terve befuccsolt.

Aztán itt van Josy. Ő egy tündéri rottweiler keverék kutyus, Dani fülig belezúgott a sárvári mentőnapon.

 Josefina



Az állatvédők hozták el, egészen vasárnapig bíztunk benne, hogy meg tudjuk oldani az elhelyezését, nagyon szerettük volna megtartani. Sajnos a mi albérletünk nem alkalmas arra, hogy kutyát vigyünk oda, főleg hogy a tulajdonos teljesen ellene van ennek. Több napot töltött nálunk, hihetetlen jókat mulattunk, sok örömöt, boldogságos pillanatot hozott az életünkbe. Minden sokkal nyugodtabbnak, kiegyensúlyozottabbnak tűnt. Olyanok voltunk mint egy igazi család. Vasárnap végül bizonyossá vált, hogy nem maradhat, egyszerűen nem találtunk megoldást. Reménykedtünk hogy nyerünk a lottón, vagy valami csoda történik és lesz hamar egy családi házunk nagy kerttel. De mint tudjuk, ennek elég halovány esélye volt. Hatalmas sírás-rívás lett a nap végén belőle. Rossz volt végső búcsút venni tőle. Hiányzik..Nagyon remélem hogy találnak neki új álomgazdit. Igen, ezt mondták ránk az állatvédők, hogy álomgazdik lennénk. Büszke voltam, hogy így gondolják. Jó néhányan elvitték volna már őt, de szerencsére mindig megválogatják, kinek adják örökbe a kis teremtményeket.

Amióta az eszemet tudom, kutyaimádó vagyok. Sokáig el sem tudtam képzelni az életet nélkülük. Úgy alakult, hogy már lassan másfél éve nincs kutyusom, amit nehéz elfogadni a mai napig. Tudom hogy idővel minden álmom valóra válhat, de az, hogy mindenre ennyit kell várnom, gyakran felőröl. Alapjában véve viszont azt hiszem elég türemles vagyok..Néha elcsodálkozom hogy tudok ennyi csalódás után még mindig ilyen buzgón várni, reménykedni. Hogy tudom elhinni hogy az élet csodálatos is tud lenni. Persze hogy az. :)Az ÉLET alapjában véve fantasztikus. Hullámvölgyek pedig mindenhol vannak. Aki azt mondja hogy nincs benne része, hazudik. Folyton találunk problémákat, hol kisebbet, hol nagyobbat. Enélkül nem létezhetünk.Vagy kikiabáljuk, kiírjuk, kimondjuk, megsúgjuk, vagy nem mondjuk ki, magunkba fojtjuk, lenyeljük, eltitkoljuk és nem veszünk róla tudomást. De ott vannak körülöttünk ha tetszik ha nem. Rajtunk múlik hogy hajlandóak vagyunk-e szembenézni velük és felvenni a kesztyűt ellenük.

Teszek fel még pár képet Josy kutyusról, emlékbe magamnak. És mindenkinek, aki elolvassa. Legalább egy mosolyt biztosan tudok csalni vele az arcokra. :)

                                                                                                    


Imád játszani..



És lustálkodni.:)



Egy ideig még a fotózást is tűri..

és hálás minden szeretetért!