Emlékül...

Nagyon nehezen találom a szavakat..A gondolatok cikáznak..sorba kellene rendezni, de nem könnyű. Úgy vélem - bár hozott ez az év kedvező változásokat, több kellemes élményt nekünk - életem egyik legrosszabb éve ez. Sok lelki trauma ért, folyton az gondoltam, rosszabb dolgok nem történhetnek velem, körülöttem, a sors valahogy mégis rákontrázott. Igaz, ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy, valószínűleg én sem leszek ilyen. Megtanultam lavírozni a negativizmusok között, igyekeztem a dolgok mögé látni és előnyömre kovácsolni a történteket. Többé kevésbé sikerült, attól még sok fájdalmat okoztak. Életemben nem sírtam ennyit, mint idén mostanáig. Valahogy mindig felálltam, elhittem, hogy lehet jobb, mígnem a dolgok elkezdtek valóban kedvezőbb fordulatot venni. Megláttam a reményt..Amiben a mai napig hiszek.

Szombaton egy lánybúcsúra lettem volna hivatalos, amit le kellett mondanom. Végül este Kriszti barátnőmnél kötöttünk ki, kisfiának Bencének az 5. szülinapját ünnepelték. Kriszti a legrégebbi barátnőm. Átélte velem az első szerelmem, az első csalódásom, a szüleim háborúját, olyan mint egy nővér. Tanultam tőle és tanulok most is. Idén lesz 30 éves, 3 évvel ezelőtt házasodtak össze Lajossal, aki ugyan 23 évvel idősebb volt, ez szerelmüknek nem volt akadálya. Kriszti - aki koránál mindig is érettebben gondolkozott - odaadóan szerette férjét, két csodálatos gyerkőcöt szült neki. Megérdemelte már a boldogságot, úgy tűnt, minden a vágyai szerint alakul. Emlékszem, folyton azon értetlenkedett, miért olyan hihetetlen hogy ő valóban igazán szerelmes, a korkülönbség ellenére olyan boldog mint még soha!?Az emberek már csak ilyenek..kételkednek és mindenben a hátsó szándékot keresik.

Lajos valamivel több mint 1 hónappal ezelőtt kórházba került, katéterezték a szívét, emellett magas vérnyomást, koleszterint stb..állapítottak meg nála. Nem vigyázott magára. Hajtott, dolgozott, mindent megtett, hogy pici családjának megadja mindazt, amire vágynak. Kriszti ebben maximálisan a társa volt. Mellette állt jóban, rosszban. Miután kiengedték, orvosai a lelkére kötötték hogy változtasson életmódot, tegyen meg mindent azért, hogy a legközelebbi kontroll vizsgálaton az értékek tökéletesnek mutatkozzanak. Sajnos azt nem tudom hogy ő mennyire figyelt minderre, az biztos hogy az én barátnőm igyekezett mindent elkövetni annak érdekében, hogy ne legyen semmi baj. Egészségesebb ételeket főzött, a gyerekek ügyeit intézte, a ház felújítását koordinálta, emelett a vállalkozásuk teljes értékű tagja volt. A munka nem lett kevesebb, Lajos pedig nem érezte magát betegnek, így épp olyan sokat dolgozott, mint korábban és mindig új fába vágta a fejszéjét. Nem változtatott életmódot, ugyanúgy élte napjait, mint azelőtt...

Szombaton jól éreztük magunkat együtt. Ettünk-ittunk, nevettünk, beszélgettünk. A gyerekek önfeledten szaladgáltak fel és alá, élvezték hogy "ma" nem kell korán lefeküdni. A szülinapok családjukban mindig fontos szerepet töltöttek be. Ilyenkor összejött a család és ment az ünneplés. Ahogy most is. Mosolygok ha arra az estére gondolok..Bencusnak egy hatalmas vizipuskát vittünk, nem volt meleg, de ő mezítláb szaladt ki minden feltöltés után "autót mosni". Természetesen minden csurom vízes volt a házban is, ez senkit sem zavart. Hiszen ünnepeltünk. Az utolsó képem Lajosról, ahogy a "bajsza alatt" húzódó apró mosoly kíséretében megjegyzi, majd ellátja a baját annak aki ezt a játékot ide merte hozni. Közben ránk nézett..Így maradt meg bennem..

Lajos csütörtök éjjel elhunyt. Valószínűleg rosszul érezte magát és éjjel a hálószobából az étkezőbe ment, ahol utól érte az a csúnya halál. A barátnőm, aki idén novemberben lesz 30 éves, magára maradt a két csemetével, akikről ezután egyedül kell gondoskodnia..Tudom hogy megoldja. Mert ő erős, határozott és mindig tudja mit kell tennie. Ezt mindig csodáltam benne!

A pszichológus javaslatára még aznap elmondta a gyerekeknek, mi történt apukával. Úgy tűnt, megértették, hogy már nem jön többé..de tudjuk, ez a gyerekeknél nagyon hosszú folyamat lesz. Kívánok ehhez sok erőt, türelmet és kérem Istent, segítsen nekik megtalálni a helyes utat életük hátralévő részében!Én pedig mellettük leszek és segítek mindenben, amiben csak tudok.

Élet...csak ennyi lenne!?Egyik nap az ünnepé, a következő a gyászé. Tényleg örökké egy hullámvasút!?

Szerelem, boldogság, szomorúság, elmúlás..

 

 

Tudom..tudom...az élet ilyen..Folyton ezt hallom..Az emberek beletörődnek..És ha én nem szeretnék!?Akkor mit kell tenni!?Megteszek bármit, csak ne kelljen többé felülnöm a hullámvasútra. Elkerülhetetlen egyáltalán? Elég volt..követelem a sorstól hogy fejezze be ezeket a kegyetlen játékokat, próbatételeket!

Senki sem érdemli meg ezt. Senki.

Nők és férfiak

Mire vágynak a nők?

A nők azt szeretnék, ha kényeztetnék, babusgatnák őket a kapcsolatukban, mert ha nem ez történik, akkor elfásulnak, és úgy érzik, túl sokat nyújtanak a párjuknak. Úgy érzik, hogy csak adnak és adnak, míg egyszer csak már nem lesz mit adniuk.
Ha azt érzik a nők, hogy törődnek velük és tisztelik, szeretik őket, egyre jobban kivirulnak és minden eddiginél többet és szívesebben tudnak adni önmagukból. Amikor egy nő beleszeret egy férfiba, akkor azt reméli, hogy erős, gondoskodó társra lelt. Ha egy nő hosszabb ideig csak ad, de nem kap viszonzásul törődést, szeretgetést, akkor magányossá válik. Megéli az elszigeteltséget.

A legtöbb férfi alig érti, hogy milyen fontos a nő számára, hogy érezze a társa támogatását. A férfiak néha jól látják, hogy a nő egyedül is megbirkózik a feladattal, ezért nem támogatják. Hiszen a férfiak úgy működnek, hogy ha egyedül is meg tudnak oldani egy problémát, akkor nem beszélnek róla senkivel. Ezért nyugodtan hallgatnak, amikor látják, hogy a nő képes megbirkózni a feladataival. A nő viszont - bár az eszével tudja, hogy megoldja a problémáit, de az érzései mégis igénylik a figyelmet, kényeztetést, a szeretet megnyilvánulását.

Amikor egy nő zaklatott, kimerült vagy kétségbeesett, akkor fokozottabban vágyik arra, hogy érezze, nincs egyedül. Vágyik a férfi közelségére, a bensőségesség érzésére, egy kis beszélgetésre. Ilyenkor a legfontosabb bizonyítéka a szerelemnek, ha a férfi meghallgatja. Ha ugyanis a nő megoszthatja valakivel az érzéseit, akkor megerősödik abban a hitében, hogy érdemes a szeretetre. Már nem kételkedik, és eltűnik a bizalmatlansága.

Sok férfitől hallottam már azt a mondatot: minek mondjam minden nap, hogy szeretem, mikor úgyis tudja. Ha nem szeretném, nem élnék vele. Ez óriási tévedés. A nők minden nap igénylik a szeretet megnyilvánulását. Ha sokáig nem kapnak „bizonyítékot” a szeretetről, akkor elbizonytalanodnak, úgy érzik, nem érdemlik meg a szeretetet, és gyakran megfogalmazzák, hogy „őket talán nem is lehet szeretni”. Ez természetesen szélsőséges viselkedésmód, de a nők hajlamosak a szélsőségekre, amikor a szerelemről van szó.

...

Mire vágynak a férfiak?

A férfiak azt szeretnék, ha folyamatosan érezhetnék, hogy szükség van rájuk. Ha azt tapasztalják, hogy a társuk bízik bennük, és méltányolja az igyekezetüket amely arra irányul, hogy a párjuk kívánságait teljesítsék, egyre erősebbek lesznek, és többet tudnak a másiknak nyújtani. A férfiakat úgy lehet ösztönözni, ha elismerik az erőfeszítéseiket.

A férfiak megoldásokat akarnak. Azért akarnak megoldásokat, mert ezzel bizonyítani tudják a hozzáértésüket. Ha egy nő nem fogadja el a férfi megoldási javaslatát, akkor a férfi úgy érzi, megkérdőjelezték a hozzáértését, nem tisztelik eléggé. Ezért tovább már nem is foglalkozik a nő problémájával.

A férfiak, ha zaklatottak, akkor egyedül akarnak lenni. Visszavonulnak, magukba fordulnak, és a gondjaik megoldására koncentrálnak. A problémákat osztályozzák súlyosságuk és sürgősségük szerint. A megoldás sorrendje: először a legsúlyosabb vagy legsürgősebb problémával foglalkoznak.

A férfiak nyerni akarnak, mégpedig nem csak simán nyerni, hanem azt is akarják, hogy a másik veszítsen. Nézzük például a teniszt. Ha egy férfi meccset játszik, nem elegendő, hogy csak úgy nyerjen. Az ügyességét, rátermettségét, a jobb felkészültségét bravúros labdapörgetéssel, cseles ütésekkel igyekszik bizonyítani. Legalább annyira élvezi azt, hogy a társa veszít, mint a saját nyereségét. Akkor teljes a győzelem érzése, ha fölényes győzelemnek lehet elkönyvelni.

Ha egy férfira nagy nyomás nehezedik, akkor feledékenyebb, megbízhatatlanabb, elérhetetlenebb lesz a társa számára. Kapcsolataiból távolodik. Ha ilyenkor próbálunk beszélgetni vele, úgy tűnik, mintha alig lenne jelen. Természetesen azért nem figyel ránk, mert a problémáján rágódik, megoldást keres. Érdemes ilyenkor békén hagyni, és kivárni, míg megoldja a problémát, mert utána megújult érdeklődéssel és nagyobb törődéssel fordul majd a társa felé.

Mi történik akkor, ha a férfi nem találja meg rövid idő alatt a megoldást a problémájára? Ilyenkor keres kisebb célokat, amelyeket megvalósíthat. Például újságot olvas, tévét néz, autót vezet, de egy biztos: nem beszélget az őt nyomasztó gondokról. Kicsit felejtenie kell, hogy a kikapcsolódás után újult erővel dolgozzon a problémája megoldásán.

Óriási hibát követ el az a nő, aki ilyenkor szóra akarja bírni a férfit. Visszautasítás, ideges szóváltás lesz a vége, és mindkettőjükben a meg nem értettség érzése marad.

Még nagyobb melléfogás, ha a nő ilyen esetben tanácsot próbál adni. A kéretlenül adott „segítség” megalázó a férfi számára. Azt jelenti neki, hogy nem bíznak benne annyira sem, hogy egészen apró dolgokat meg tudna oldani egyedül is. Ha a nő rámutat arra, hogy párja mit tett rosszul, ezt a férfi súlyos kritikának értékeli. A nőt a segítségadásban a szeretet kimutatásának vágya vezérli, a férfi, pedig támadásnak, fájó kritizálásnak éli meg.

Nem szabad megfeledkezni róla, hogy a férfi vágya az, hogy csak akkor kapjon segítséget és tanácsot, ha kér. Sok férfi számára fontos, hogy bebizonyítsa: el tudja érni a céljait. Gyakran tapasztalható, hogy az apró kudarcok jobban bántják a férfiakat, mint a súlyosabbak.

Néha a férfiak azt kifogásolják, hogy szívesen segítenének a párjuknak, de nem tudják, mikor tesznek jót, mikor várnak a nők valódi segítséget, és mikor panaszkodnak csak úgy… Valóban csak kevés nő tudja a segítségkérésnek azt a módját, amit úgy neveznek: egyenesen segítséget kérni. Ez így hangzik: Légy szíves tedd meg ezt és ezt. Vagy: Szeretném, ha ezt meg ezt megtennéd nekem. A férfiak a segítségkérés ezen eseteiben hálásak, mert nem kell találgatniuk, mit is akarhat valójában a társuk.

Amikor egy férfinak problémája támad, feltámad benne egy ősi ösztön, amely még a magányos vadászatok emlékét hordozza a sejtjeiben. Ez azt sugallja, hogy az embernek vészhelyzetben először magával kell foglalkoznia, és csak utána mással.

Ha egy párkapcsolat boldogtalan, egészen biztos, hogy mindkét fél felelős a boldogtalanságért. Ha egy nő túl sokat ad, ezért nem a partnerét kell hibáztatnia. Ugyanez a helyzet, ha a férfi ad túl keveset. A végső tanulság az, hogy hiábavaló dolog mindenért a másikat hibáztatni. Megváltoztatni mindenki csak a saját hozzáállását tudja.

Forrás: http://www.lelkititkaink.hu/mire_vagynak.html

Hurrá nyaralunk I.

Végreee Balcsi!:)Először a nyáron..de talán nem utoljára. Egyszerűen imádom!Számomra akkor kezdődik a nyár, amikor megpillantom a himbálózó vitorlásokat a csodálatosan kék vízen, a tavat körülölelő hegyeket és völgyeket, a gondozott szőlőültetvényeket.

Bár ezermillió okot felsorolhatnék, hogy miért inkább a tengerpart, mégsem teszem. Hozzánk tartozik, hozzánk, magyarokhoz és nem lehet nem szeretni. Mindig arról ábrándozom, hogy ha sok pénzem lesz, a Balaton-felvidéken veszünk egy kis parasztházikót, ott töltjük majd a nyarakat.Addig pedig ha tehetjük,megyünk. Most pl. sátraztunk Badacsonytomajon. Kutyussal, barátokkal. Tavaly a révfülöpi kempingben pihentünk, bár az is kutyabarát, idén erre esett a választásunk. Kisebb, de családiasabb és Josyt a partra is vihettük magunkkal. A vízbe ugyan nem, de vizibicajjal azt is megoldottuk. Szuper volt és készülünk újra. Ketten is, barátokkal is. Csak maradjon ilyen csodálatos az idő.



Egy indiai naplemente...

Íme az új finomság..régóta kerestem már kedvenc parfümöm (Gucci Rush 2) méltó utódját, ugyanis megfogadtam, amint oda jutok hogy parfümöt vásárolok, engedek a változásnak és másfelé veszem az irányt. Nagyon sokat szaglásztam, hónapok óta kutattam..aztán egyszer, véletlenül beleszippantottam ebbe. Magával ragadott..úgy éreztem, eggyé váltunk.:) Passzol hozzám. Friss, gyümölcsös trópusi illat..már most imádom. Végül Dani rendelte meg nekem, ezért különösen kedves számomra.

Az új jövevény

Boldogság van..Megérkezett közénk Ármin, barátnőm kisfia..pont tegnap, a 10 milliószoros napon!5300 g, 54 cm. Hatalmas baba. Hatalmas szívű emberek hatalmas babája:DHolnap már személyesen is lesz alkalmam gratulálni nekik. Sosem fogom elfelejteni a fiatal apuka hangját amikor telefonált és közölte a nagy hírt. Életemben nem hallottam még embert ilyen boldognak.Ilyen ez..tudom..Őt idézve.."az egész élet legeslegszebb pillanata, mikor hallod felsírni a gyermeked.."

 Amivel betelni sem lehet. Felülmúlni sem. Kívánom nekik és minden szülő-barátomnak, barátnőmnek, hogy ez az érzés kísérje el őket, életük végéig. Megdolgoztak érte:)Megérdemlik!Nagyon nagyon... Én pedig remélem, a sors majd egyszer megadja nekem is ezt a csodát!

Új remények..

Mielőtt elkezdtem pötyögni a posztot, azon agyaltam, vajon milyen címet adhatnék mondanivalómnak, mi az ami a legjobban kifejezné várakozásomat egy új kezdet felé. Az év nagyon váratlan fordulattal kezdődött el, akkor azt gondoltam, hogy rosszabb dolgok már nem is történhetnek velem. Hosszú hónapokra volt szükségem ahhoz,hogy megbarátkozzam az új helyzettel és máshogy tekintsek a jövőmre. Szépen lassan világossá vált, hogy minden ami történt körülöttem, csak erősített és újabb hitet adott ahhoz, hogy szépnek tudjam gondolni ezt a világot.  Most jól vagyok. Most nő vagyok. Most kerek vagyok ott belül. A többi nem számít. Csak rajtam múlik hogy mit kezdek vele, az érzéssel.Nem hazudok, az IGAZI boldogság még várat magára, de mivel tudom hogy jár nekem (éppúgy ahogy másnak), el fog jönni az is. Dolgozom rajta.

Költözünk. Josy úgy fest, hogy végleg hozzánk kerülhet. Találtunk egy megoldást, ami mindenkinek tökéletesnek tűnik. Szombathely egy nagyon nyugodt és szép részén, az oladi dombon fogunk élni. Egy ismerősömön keresztül hoztuk ezt össze, csak még nem fogom fel:)Elvileg 23-tól miénk a pálya, de majd ha már ott tartunk, akkor fogom beleélni magam igazán. Ami a legfontosabb, hogy egy álmom megvalósulni látszik.

Sok mesélnivaló kavarog a fejemben, bár azok inkább tervek. Semmit sem szeretnék "elkiabálni". Van remény és van lelkesedés egy új munka irányában is. Arról akkor, ha már 100%.

Ma zumba. Vettem bérletet, hogy véletlenül se győzzön a lustaságom, mikor éppen arról győzködöm magam, miért is nem kéne nekem elmenni. Pedig jót tesz. Mellesleg rávettem egy munkatársamat (szerencsére nem volt nehéz dolgom), jöjjön el velem, sőt kapásból vegyen bérletet is, majd ketten egymást motiváljuk. :)

Hétvégén irány a Balcsi. Idén először. De nem utoljára:D

Miért is kéne szomorkodnom..nem igaz!?