Új remények..

Mielőtt elkezdtem pötyögni a posztot, azon agyaltam, vajon milyen címet adhatnék mondanivalómnak, mi az ami a legjobban kifejezné várakozásomat egy új kezdet felé. Az év nagyon váratlan fordulattal kezdődött el, akkor azt gondoltam, hogy rosszabb dolgok már nem is történhetnek velem. Hosszú hónapokra volt szükségem ahhoz,hogy megbarátkozzam az új helyzettel és máshogy tekintsek a jövőmre. Szépen lassan világossá vált, hogy minden ami történt körülöttem, csak erősített és újabb hitet adott ahhoz, hogy szépnek tudjam gondolni ezt a világot.  Most jól vagyok. Most nő vagyok. Most kerek vagyok ott belül. A többi nem számít. Csak rajtam múlik hogy mit kezdek vele, az érzéssel.Nem hazudok, az IGAZI boldogság még várat magára, de mivel tudom hogy jár nekem (éppúgy ahogy másnak), el fog jönni az is. Dolgozom rajta.

Költözünk. Josy úgy fest, hogy végleg hozzánk kerülhet. Találtunk egy megoldást, ami mindenkinek tökéletesnek tűnik. Szombathely egy nagyon nyugodt és szép részén, az oladi dombon fogunk élni. Egy ismerősömön keresztül hoztuk ezt össze, csak még nem fogom fel:)Elvileg 23-tól miénk a pálya, de majd ha már ott tartunk, akkor fogom beleélni magam igazán. Ami a legfontosabb, hogy egy álmom megvalósulni látszik.

Sok mesélnivaló kavarog a fejemben, bár azok inkább tervek. Semmit sem szeretnék "elkiabálni". Van remény és van lelkesedés egy új munka irányában is. Arról akkor, ha már 100%.

Ma zumba. Vettem bérletet, hogy véletlenül se győzzön a lustaságom, mikor éppen arról győzködöm magam, miért is nem kéne nekem elmenni. Pedig jót tesz. Mellesleg rávettem egy munkatársamat (szerencsére nem volt nehéz dolgom), jöjjön el velem, sőt kapásból vegyen bérletet is, majd ketten egymást motiváljuk. :)

Hétvégén irány a Balcsi. Idén először. De nem utoljára:D

Miért is kéne szomorkodnom..nem igaz!?