Home, sweet home

Egy ideig megint "elfoglalt" voltam, túlestem egy orrsövény műtéten. Ma jöttem haza a kórházból, szerencsére pozitív élményekkel. A műtét szerintem jól sikerült, csak picit izgultam, de mindenki jó fej volt. A kórterem tiszta volt és biztonságos, talán még barátságos is. A nővérek kedvesek, a kaja sem volt  borzasztó, úgyhogy a legtöbb előítéletemre rá cáfoltak.

Azért vártam hogy jöhessek, főleg hogy tegnap kaptam egy idősebb szobatársat, aki úgy horkolt, hogy kérnem kellett valami nyugtatót, hogy tudjak aludni. Nem hazudok, a folyosó végén lehetett hallani. Néha még olyan érzésem is volt, hogy megfullad..szerintem ez  nem egészséges, de ő tudja. Persze ma reggel mikor azt mondta hogy nem horkol csak szuszog, majdnem leestem az ágyból, no de inkább visszafogtam magam.A lényeg hogy ő csak tegnap csatlakozott, így egy éjszakát kellett kibírni.

Kivették a tamponokat is, most itthon ürülget és nem mondom hogy nem kellemetlen, de ez a legkevesebb..már most érzem ahogy átjárja a tiszta oxigén a légzőjárataim..mi lesz ha már begyógyul..jujj de várom.:)

Amint elmúlik ez a kemény hideg és az orrom is helyrejött, nekiveselkedem a futás tudományának.Nem tudom mennyire leszek rá alkalmas, de muszáj sportolnom és a lakóhelyem adottságai teljesen megfelelnek ennek. Majd kérek tanácsokat a szakértő blogtársaimtól:)

Addig viszont még van egy kis időm és ezt igyekszem a regenerálódásra és a lelki felkészülésre fordítani. Na és blog olvasásból is van mit behoznom..Németezni is kell és az angol is fontos. Annyi de annyi mindent szeretnék csinálni..most végre érzek is erőt magamban. No de most egyből lekopogtam..

Mára csak ennyi mert imádott kutyuskám már szétkaparta a kézfejem, jön egy kis játék..Nem szereti ha netezem:)