Eltelt ez a csodálatos napsütéssel teli hosszú hétvége is. Olyan szívesen írnám, hogy a napsugarak minden pozitív töltetét végre magamba szippantottam és tele vagyok D vitaminnal, de nem tehetem, nem lenne igaz. Lelkiismeretfurdalásom van azért, amiért a kedvenc évszakom végre mutatott valamit igazi arcából és én nem használtam ki minden percét. Nem így terveztem. Sok mindent nem így terveztem, de megszokhattuk már hogy a dolgok gyakran nem úgy alakulnak ahogy mi azt szeretnénk, még akkor sem, ha leginkább mi magunk alakítjuk őket. Néha kicsúszik a kezünkből az irányítás és elveszünk önmagunkban. Az ember próbál okosan cselekedni, majd kiderül hogy mégis az a bizonyos másik út lett volna a helyes.
A legtöbbször érzelmi alapon döntök. Pontosabban mindig. :) Vajon helyes ez így!?Hiszen annyiszor ráfáztam már, de hiába fogadom meg ezerszer, hogy nem esem bele ugyanabba a csapdába, mégis megtörténik. Most is egy hasonló elhatározáson vagyok túl. Szeretnék többet hallgatni az eszemrre..aztán majd meglátjuk mi sül ki belőle. Remélem tudom melyik helyzetben mit kell választanom.
Szintén szívemre hallgatva vettem tavaly decemberben egy okostelefont, méghozzá a Sony Ericson Xperia sorozat X8-asát.
Túl hirtelen ugrottam bele a bizniszbe.(Első megérzés volt hogy nekem erre van szükségem) Legfőként az ár-érték aránya tetszett meg és miután kaptam ígéretet a boltban egy teljesen fehér eredeti hátlapra, végképp meggyőzve éreztem magam. Ahogy teltek a hetek, egyre erősebb volt bennem a kétely, hogy ez a legmegfelelőbb készülék számomra. Nem tudtam megszokni a külsejét (a gyönyörű fehér hátlap ellenére sem) a belsejét, semmit. Állandóan mérgelődtem az üzenetírási próbálkozásaim közben és több egyéb funkció igénybevételekor. Tény, hogy nem az a típus vagyok, aki össze vissza töltöget mindenféle alkalmazást, azzal is egyedivé, személyre szabottá téve a telefont, ehhez nekem talpraesett segítségre lenne szükségem (eleinte legalábbis), aki kezébe veszi az irányítást helyettem. Ennek hiányában viszont nem kerültünk igazán közel egymáshoz a kis drágával. Nem tudok róla rosszakat mesélni, biztosan van ezermillió pozitív tulajdonsága, én egyszerűen azt éreztem, hogy ez nem az a kézikütyü, amit nekem találtak ki. (Eddig minden telefonommal jó kapcsolatban voltam az első pillanattól.)Még hétfőn feltettem egy aukciós oldalra, aznap el is vitték. Mikor írt a leendő tulajdonos, nem mondom, hogy nem remegett meg a gyomrom kicsit, de aztán mikor arra gondoltam hogy hányszor ismételtem el egy nap a "kidobom" szót, tudtam, helyes döntést hoztam. Így továbbra is keresem az igazit.
Életem minden területére jelenleg az egyet előre kettőt hátra szlogen érvényes, de tudom hogy ez nem lesz mindig így. Bízom benne. Rajtam és az ESZEMEN sok múlik. :)Csengenek a fülemben édesanyám szavai, aki mindig azzal vígasztal mikor éppen rossz pillanatomban talál," ne aggódj édesem, eljön a mi időnk is." :)Egyszer úgy igazán kisüt a Nap. Mindenkinek nagyon pozitív, szép, boldog, kiegyensúlyozott, nevetésben gazdag csodaszép fél-hetet kívánok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése