Önmegvalósítás

Jól indult ez a nap. Még nem fordult elő velem a blogspoton, hogy elvesztem a bejegyzésem. Remélem, csak netprobléma merült fel nálam. Olyan bosszantó..kezdhetem elölről az egészet és azok a posztok sosem sikerülnek úgy, ahogy szeretném:( Ma ugyan korán beértem, de alig tudtam megszabadítani a kocsit a rengeteg hómennyiségtől, ráadásul egy hatalmas kutyagumin is sikerült átgázolnom, ami a hó  alatt sunyult. Próbálom elhinni hogy szerencsét hoz, bár ha így lenne..valószínűleg sokkal több boldogabb ember élne a Földön. Mellesleg nem értem, nálunk Magyarországon miért nem bír kifejlődni rendesen az állatkultúra. Még mindig nem tudunk kellő figyelmet fordítani az állatok tartására, még mindig nagyon szegényesen gondolkozunk az ezeket érintő kérdésekben. Erről majd egy későbbi posztban elmélkedem.

A minap Krisztinának köszönhetően eljutottam Steiner Kristóf blogjáig, s egy idő után azon kaptam magam, hogy csak olvasok, olvasok, teljesen belemélyültem, közben sorra dőltek meg a sztereotípiáim. Izgalmas lehet egy fiatal számára így élni, változatosan, mindent kipróbálva, amit csak lehet. Magamról is tudom, hányszor nyugtalanít az érzés, hogy nem vagyok jó helyen, nem érzem jól magam a bőrömben, nem idevaló vagyok stb..folyton ezekkel fárasztom az agyam (és másét is:)). Kristófban nagyon tetszett, hogy bár őt is érte rengeteg pofon (nagy ára van annak ha valaki felvállalja másságát), de újra és újra elindult és küzdött azért hogy eljusson egy olyan állapotba, helyzetbe, ami őt boldoggá teszi. Jó jó, tény, az hogy valaki ennyit utazzon, ennyi mindenben részt vegyen, ilyen színvonalon éljen  rengeteg pénzbe kerül, vagy ki tudja mibe..egy hétköznapi ember számára már már elérhetetlen. Azért örülök hogy a naplóján, cikkein keresztül én is részese lehet ennek a "vándorlásnak", biztosan bekukkantok hozzá még párszor.

Részemről akkor is elégedett volnék, ha gyűlne kellő önbizalmam ahhoz, hogy legyen egy olyan munkám, amiben önmagam lehetek, amiben végre kiteljesedhetek, szervezkedhetek, emberek között lehetek, ahol lelkesedhetek, lehetek túl sok, túl kevés, lehetnék minden ami az élettel jár. Ha sikerülne eljutnom addig hogy megpályázzak majd olyan állásokat is, amelyeknek a fejemben jelenleg még nincs sok realitása. Ha mindig boldog és kiegyensúlyozott kapcsolatban élhetnék, ha valakinek életünk végéig én lennék a MINDEN, az EGYETLEN,  ha olyan helyen táboroznánk le, ami tele van energiával, de ugyanakkor nyugodtságot is áraszt magából. Na és persze ha lenne egy kiskutyám. (Ezzel most újat írtam:))

A tegnap estét egyedül töltöttem mivel Dani munka ügyben elutazott. Gondoltam, kicsit dekorálnék otthon, ha már így alakult. Egyből az üres falak jutottak eszembe, ami már régóta bökte a csőröm. Mivel a lakás nem saját tulajdonunk, bár van rá engedélyünk, mi mégis úgy gondoltuk hogy nem fúrnánk, faragnánk feleslegesen, ki tudja mi lesz alapon.(Daninak köszönhetően szép kis gyűjteményünk van grafikákból, festményekből, remélem egyszer majd méltó helyre kerülhetnek)  Különböző mandalákat nyomtattam ki, amiket "gyúrmás ragasztóval" (a rendes nevét nem tudom :)) helyeztem fel a háló falára. Bármikor eltávolítható, nem  hagy nyomot (ha mégis, egy kis benzinnel egyből eltüntethető), ráadásul szép is, meghitt hangulatot sugároz számomra, én ugyanis hiszek a mandala  szerelmet-szeretetet, hűséget, gyógyulást, nyugalmat, növekedést, vitalitást, ellazulást, harmóniát stb. közvetítő erejében. (Persze élőben nem ilyen ferdék mint ezen a képen, de a fotó így sikerült:))

" A mandalát nézve, a képre koncentrálva harmonizálhatjuk magunkat, a nekünk tetsző képpel gyógyíthatjuk testünket, lelkünket, kikapcsolódhatunk stresszes világunkból, és rég elfeledett igazságokra, emelkedett, tiszta gondolatokra és különleges összefüggésekre ébredhetünk rá. "