Nagyon nehezen találom a szavakat..A gondolatok cikáznak..sorba kellene rendezni, de nem könnyű. Úgy vélem - bár hozott ez az év kedvező változásokat, több kellemes élményt nekünk - életem egyik legrosszabb éve ez. Sok lelki trauma ért, folyton az gondoltam, rosszabb dolgok nem történhetnek velem, körülöttem, a sors valahogy mégis rákontrázott. Igaz, ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy, valószínűleg én sem leszek ilyen. Megtanultam lavírozni a negativizmusok között, igyekeztem a dolgok mögé látni és előnyömre kovácsolni a történteket. Többé kevésbé sikerült, attól még sok fájdalmat okoztak. Életemben nem sírtam ennyit, mint idén mostanáig. Valahogy mindig felálltam, elhittem, hogy lehet jobb, mígnem a dolgok elkezdtek valóban kedvezőbb fordulatot venni. Megláttam a reményt..Amiben a mai napig hiszek.
Szombaton egy lánybúcsúra lettem volna hivatalos, amit le kellett mondanom. Végül este Kriszti barátnőmnél kötöttünk ki, kisfiának Bencének az 5. szülinapját ünnepelték. Kriszti a legrégebbi barátnőm. Átélte velem az első szerelmem, az első csalódásom, a szüleim háborúját, olyan mint egy nővér. Tanultam tőle és tanulok most is. Idén lesz 30 éves, 3 évvel ezelőtt házasodtak össze Lajossal, aki ugyan 23 évvel idősebb volt, ez szerelmüknek nem volt akadálya. Kriszti - aki koránál mindig is érettebben gondolkozott - odaadóan szerette férjét, két csodálatos gyerkőcöt szült neki. Megérdemelte már a boldogságot, úgy tűnt, minden a vágyai szerint alakul. Emlékszem, folyton azon értetlenkedett, miért olyan hihetetlen hogy ő valóban igazán szerelmes, a korkülönbség ellenére olyan boldog mint még soha!?Az emberek már csak ilyenek..kételkednek és mindenben a hátsó szándékot keresik.
Lajos valamivel több mint 1 hónappal ezelőtt kórházba került, katéterezték a szívét, emellett magas vérnyomást, koleszterint stb..állapítottak meg nála. Nem vigyázott magára. Hajtott, dolgozott, mindent megtett, hogy pici családjának megadja mindazt, amire vágynak. Kriszti ebben maximálisan a társa volt. Mellette állt jóban, rosszban. Miután kiengedték, orvosai a lelkére kötötték hogy változtasson életmódot, tegyen meg mindent azért, hogy a legközelebbi kontroll vizsgálaton az értékek tökéletesnek mutatkozzanak. Sajnos azt nem tudom hogy ő mennyire figyelt minderre, az biztos hogy az én barátnőm igyekezett mindent elkövetni annak érdekében, hogy ne legyen semmi baj. Egészségesebb ételeket főzött, a gyerekek ügyeit intézte, a ház felújítását koordinálta, emelett a vállalkozásuk teljes értékű tagja volt. A munka nem lett kevesebb, Lajos pedig nem érezte magát betegnek, így épp olyan sokat dolgozott, mint korábban és mindig új fába vágta a fejszéjét. Nem változtatott életmódot, ugyanúgy élte napjait, mint azelőtt...
Szombaton jól éreztük magunkat együtt. Ettünk-ittunk, nevettünk, beszélgettünk. A gyerekek önfeledten szaladgáltak fel és alá, élvezték hogy "ma" nem kell korán lefeküdni. A szülinapok családjukban mindig fontos szerepet töltöttek be. Ilyenkor összejött a család és ment az ünneplés. Ahogy most is. Mosolygok ha arra az estére gondolok..Bencusnak egy hatalmas vizipuskát vittünk, nem volt meleg, de ő mezítláb szaladt ki minden feltöltés után "autót mosni". Természetesen minden csurom vízes volt a házban is, ez senkit sem zavart. Hiszen ünnepeltünk. Az utolsó képem Lajosról, ahogy a "bajsza alatt" húzódó apró mosoly kíséretében megjegyzi, majd ellátja a baját annak aki ezt a játékot ide merte hozni. Közben ránk nézett..Így maradt meg bennem..
Lajos csütörtök éjjel elhunyt. Valószínűleg rosszul érezte magát és éjjel a hálószobából az étkezőbe ment, ahol utól érte az a csúnya halál. A barátnőm, aki idén novemberben lesz 30 éves, magára maradt a két csemetével, akikről ezután egyedül kell gondoskodnia..Tudom hogy megoldja. Mert ő erős, határozott és mindig tudja mit kell tennie. Ezt mindig csodáltam benne!
A pszichológus javaslatára még aznap elmondta a gyerekeknek, mi történt apukával. Úgy tűnt, megértették, hogy már nem jön többé..de tudjuk, ez a gyerekeknél nagyon hosszú folyamat lesz. Kívánok ehhez sok erőt, türelmet és kérem Istent, segítsen nekik megtalálni a helyes utat életük hátralévő részében!Én pedig mellettük leszek és segítek mindenben, amiben csak tudok.
Élet...csak ennyi lenne!?Egyik nap az ünnepé, a következő a gyászé. Tényleg örökké egy hullámvasút!?
Szerelem, boldogság, szomorúság, elmúlás..
Tudom..tudom...az élet ilyen..Folyton ezt hallom..Az emberek beletörődnek..És ha én nem szeretnék!?Akkor mit kell tenni!?Megteszek bármit, csak ne kelljen többé felülnöm a hullámvasútra. Elkerülhetetlen egyáltalán? Elég volt..követelem a sorstól hogy fejezze be ezeket a kegyetlen játékokat, próbatételeket!
Szia Sweety! nagyon sajnalom! :( azt kivanom, hogy tudj erossege lenni a baratnodnek ebben a nehez idoszakban, hogy uj remennyel talpra tudjon allni.
VálaszTörlésIgyekszem mindent megtenni, szerencsére nagyon erős lány. Köszi szépen Johi!
VálaszTörlés