Vége...a nyárnak. Tudtuk hogy eljön ez a pillanat, mégsem lehet felkészülni rá. A pihenésünk idén elég aktívra sikeredett.
Karneválszínház: első sor, közép. Egy kedves ismerős jóvoltából. Szerettem. Vidám volt és könnyed. Bár Udvaros Dorottya nem tartozik a kedvenc színésznőim közé, nem zavart a jelenléte a színpadon:)Másfél óra teljes kikapcs. Köszönöm!
Gyerkőc-kavalkád: Csenge(7) és Bence(5) töltött velem két napot. Be kell hogy valljam, ha nincs édesanyám, a sárvári fürdőn nem boldogultam volna egymagam velük. Sokat pörögtünk, az új rész csúszdáit különösen kedveltem. Szívesen elhozom őket máskor is, mert az elevenségük ellenére fényt hoznak a napjaimba. Az este legmeghittebb pillanata volt, mikor lefekvés előtt Bence, édesapja miatt pityergett, én az ölembe kaptam, kicipeltem a nappaliba (tesótól távol) és kicsit beszélgettünk róla. Azt hiszem elég jól kezeltem a helyzetet, sikerült megnyugtatnom őt, fura érzés volt mindezt egy ötévessel..
Egyik délelőtt Márti barátnőmék hozták át a babát. Már nem sírt, mikor felvettem, talán most nem érezte hogy remeg minden porcikám, annyira izgultam hogy el ne ejtsem. Egy anyának ez ösztönből megy, nekem még egy kicsit komplikált, de már nem ódzkodom annyira. Ezek a babócák tündériek. Úgy általában a gyerekek..annyi jóság és szeretet van bennük. Annyi őszinteség. Jó a közelükben lenni.Arra viszont rájöttem hogy még egyáltalán nem vagyok lecsúszva semmiről. Bár vágyom a családra, vágyom egy kiegyensúlyozott életre, társra, mindenre - jobb ha előbb magamra koncentrálok még egy kicsit, mert a gyerekvállalás most túl nagy falat lenne számomra. Sok dolgot rendbe kell tennem a fejemben előbb. (nem mintha téma volna, csak elméláztam róla).
Bibione: Olaszországban eddig csupán Velencében jártam. Kíváncsian vártam mit vált ki belőlem. Jelentem, tetszett!Szívesen visszamennék máskor is. Azt, hogy milyen felállásban, még átrágnám, de nem rossz "kis" üdülő hely. Horvátország után tetszett hogy belenyargalhatok a lassan mélyülő, kellemes hőmérsékletű vízbe, egyik délelőtt pedig - igaz egymagamban - romantikus sétát tehettem a hosszú homokos partszakaszon, egészen a világítótoronyig. Írtam már, hogy imádom a világítótornyokat!?Tavalyi nyaralásunk alkalmával az ablakunk egy szigeten árválkodó toronyra nézett, idén pedig pont azon a strandszakaszon voltunk, ahonnan könnyedén elérhető volt eme csodás építmény. Ez plusz pont volt a szememben. Az viszont nem meglepő, ha azt írom, ahány ember, annyi féle. Sok mindenben nem értettünk egyet, össze is különböztünk ezen-azon olykor, de nevettünk is eleget, ez utóbbi azért szerencsére nagyobb hangsúllyal volt jelen a héten. Mindent összevetve jó nyaralás volt. (A legeslegjobb: Jesolo » aquapark » "spacemaker" csúszda » remegés » adrenalinbomba » bátorság » büszkeség:))
Reggeli séta a parton (távolban a világítótorony)
Badacsony: vasárnap a Kisfaludy-étteremben ebédeltünk, Dani és édesanyja születésnapja alkamából. Nagyon meleg volt, szerintem a kutya is hőgutát kaphatott mert úgy döntött, leugrik egy kb. 3 méteres sziklafalról. Lélekjelenlétem egy sikításban ki is merült. Szerencsére szívós állatnak bizonyult, poros fejjel és vérző állal az ugrást követő 10 másodpercen belül botorkált felénk. A nap hátralévő részében úgy ítéltük meg hogy nincs komolyabb baja, pancsolt egy hatalmasat a Balcsiban (tudjuk hogy tilos, de le.....m) és jóízűen befalta a már-már szokásos fagyiadagját. Azért mi izgultunk rendesen, azt is észrevettük rajta, ami nem is létezett..(Pont mint egy gondos szülő:)) Az én lábam még órákig remegett, ugyanis hibáztattam magam amiért lecsatoltam a pórázról, mondván hadd szaladgáljon. Hétfőn, mivel rosszabbnak ítéltük meg az állapotát, az állatorvosnál kezdett. Én meg a kórházban, mert sajgott a fülem már napok óta. Neki ínszalaghúzódása, nekem hallójárat gyulladásom lett. (Neki az ugrástól, nekem pedig valószínűleg a tengervíztől.)
Most próbálok visszazökkenni a melós (szürke) hétköznapokba, ami iszonyú nehéz...ezt az évet adtam magamnak itt...aztán majd meglátjuk.A türelmem vészesen fogy..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése