Közeledik..

Belevágok a közepébe.:)A kedvem hullámzó, ahogy a napjaim is. A házban a helyzetünk még mindig bizonytalan. Fogalmunk sincs, hogy működik majd az új felállás, amit most érzékelünk, az a káosz és érthetetlenség.

Nemsokára Karácsony és én ezzel próbálom melegíteni a lelkem. Imádom a készülődést, a diszítést, a sütést, most viszem haza a mézeskalács recepteket. Az elmúlt hetekben sokat betegeskedtem, elkaptam a náthát kétszer, torokgyulladást, a köhögésem még mindig nem szűnt meg 100%-osan..a jógától a derekam bedurrant, hiába..ennyit tesz a másfél év kihagyás..

Sokat barátoztunk az elmúlt időszakban, igyekeztünk mindenkire szakítani időt, akire csak lehetett, de még így is maradt hiányérzetem.:(Sajnos nincs nyugtunk és még ha én magam rá is érnék kicsit többször, a technikai feltételei húzzák keresztbe. Nem szívesen ülök autóba egyedül, nem szívesen csatangolok csepergő ónos esőben és nem szívesen hagyom Josyt magára, épp elég neki napközben egyedül kint kuporogni. (Lassan talán elkészül a házikója)Na és olykor persze benne van a kimerültségem, ami szintén hamar el tud uralkodni rajtam, egy-egy itt töltött nap után. A kimerültség természetesen nem fizikai, a gondolataim húznak le nullára.

Aztán valahogy mindig erőre kapok és érzem az elszántságom, annyira erős a boldogság utáni vágyam, hogy nem tudom feladni. :)Na és hát akaratos is vagyok kissé..nem vitás. Most jól jön ez, mert ha nem lennék az, már rég nem bíznék semmiben.

Visszatérve a Karácsonyra, sokat ötletelek, kinek mivel tudnék örömet okozni anélkül hogy anyagilag túlvállalnám magam. Sajnos sok helyen tapasztalom, hogy az ünnep nem arról szól, amiről kellene, mert a drága ajándékokon kivül nincs semmi ami értékes lehetne. Hány embernek fáj a feje amiatt, hogyan teremtse elő az ajándékok árát, miként tudná biztosítani azt, amire a szerettei vágynak. Bevallom, néha én is félek, mert bár nekem többet jelent egy meghitt asztal körül jókat beszélgetni, mint egymást túllicitálva meglepetés után kajtatni, mégsem tehetem meg, hogy ne rukkoljak elő valami tuti dologgal. Idén igyekszem mindent megtenni, hogy ne legyen pénzszagú mindaz, amit adni szeretnék, hanem ott legyen benne igazából a szívem-lelkem.

Elvből nem veszek ruhát, cipőt, kabátot, parfümöt és mindenféle kozmetikai cikket (kivéve HA..erre majd ünnepek után kitérek):-)Nem veszem meg előre és többnyire azt sem kérdezem meg mit kérnek.:)Az más, mikor erősen figyelve rájövök mi a vágy tárgya, de én nem érdeklődöm soha, inkább töröm a fejem..Nem szeretek pénzt adni, kapni is csak akkor ha valaki olyan dolgot szánna, ami a lakás szerves részét képezni, akár egy függöny, bútordarab stb..Ami pedig eleve nagy érték és azt meg azért nem akarok kapni, mert tudom hogy egyik családtagom sem engedheti azt meg magának.

Na szóval megy a tervezgetés. Sok idő nincs, hihetetlen, de újra közeleg.:)Egy újabb év ér lassan véget és őszintén szólva, cseppet sem bánom..

Szép estét mindenkinek, aki benéz hozzám!