Hi-hi...van új ágyam!Vasárnap össze is szerelik a fiúk. 3 éve nem aludtam igazi ágyban, mindig vágytam rá és most valóra váltottam magamnak. A hely egyre szűkösebb, mert a bútorokat még nem vitte el, nekem viszont már gondoskodnom kell utánpótlásról, ha hirtelen úgy alakulna...hogy eltűnik minden a lakásból. Egyelőre minden dobozokban, fogalmam sincs, melyik bútordarabot melyik oldaláról közelítsem meg, úgyhogy inkább hozzájuk sem nyúlok. :)
Olyan vagyok mint egy hullámvasút, egyik pillanatban bizakodó, a következőben pedig reményvesztett. Próbálom egész nap a pozitív gondolatokra hangolni az agyam, több-kevesebb sikerrel.A vendégek és a kollégák nagyon kedvesek velem (mintha megéreznék hogy egy kis léleksimire van szükségem), aminek köszönhetően jó hangulatban és gyorsan telik a nap. Amikor körülvesznek munkatársak vagy barátok, erősnek érzem magam, mint egy bivaly, de amint magam leszek, már csorognak is a könnyeim. Persze gyászolni KELL. Mindent. Meg kell ezt (is) élni, hogy aztán mikor kellően kiürült belőlünk a fájdalom, tiszta pakkal mehessünk tovább az úton.
Azt gondolom, a neheze majd csak ezután jön. Még vár ránk pár (kényszer) találkozás és hát a költözés. Majd mikor a valóban üres lakásba érek haza..na, az lesz az igazi küzdelem. Sokat pakolászom, gyűlnek a dobozok. Minden dobozban van valami, amit meg tudok szagolni. Imádtam szaglászni. Szerettem a bőre illatát. Minden este amikor elfordult, közel hajoltam hogy érezzem.Most is érzem, pont annyira van tele az orrom vele, mint parfümválogatás után a drogériában. Talán segít ha majd nem lesz mit szagiznom. Mert így olyan mintha itt lenne, mintha csak elutazott volna munkaügyben vagy az edzőterembe, vagy a boltba valami finomságért. Próbálok tudomást sem venni arról, hogy üresek a fiókok, hogy mindent elvitt amit egy fordulóval lehet.
Annyi mindent ki szeretnék adni, annyi gondolat kívánkozik ki belőlem újra és újra kérdések hada sorakozik a fejemben. Csak fáradt vagyok kicsit. Az orbáncfű tea is nagy hatással van rám:)Ő és én jó barátok lettünk mostanság, de még mindig jobb mintha egy üveg borról mondanám ugyanezt:))
Érdekes, mikor az ember a napi cselekedeteiben teljesen öntudatlan. Mikor nem fekszel bele a jó nagy matrac közepébe, ahol jókat lehetne nyújtózni, hanem inkább továbbra is kuporogsz az egyik - már jól bevált - oldalon. Mikor a törülközőt nem az üres fürdőajtóra teszed száradni fürdés után (ahol eddig az övé száradt) hanem elsétálsz vele a szobáig, ahol már van egy, de nem számít. Mikor evés közben nem a felszabadult, jobb pozícióban elhelyezett székre ülsz le enni (ahol ő ült), ahonnan tök jól látod a tévét, hanem inkább nyújtogatod a nyakad hátrafelé továbbra is. Jó lenne tudatosabbnak lenni. No nem kifejezetten ezekre az aprócska dolgokra gondoltam...
Tegnap jól aludtam. Csak egyszer ébredtem fel, hülyeségeket álmodtam. Kb. a tuti gimi egyik epizódja játszódott le főszerepben velem:)
Josy már nem keresi.Eleinte minden este ment egy-két kört és benézett az utolsó ajtó mögé is. Most már csak a labdáját keresi. Kíváncsi lennék, nekik mennyi idő kell...És mi lesz ha újra találkoznak!?Szegény bucika..
Na pussz mára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése