Ő itt Marci. Egy munkatársam 2 hónapos spániel kutyusa. Örülök hogy hozzájuk került, nagyon megérdemelték Őt. Tudom hogy sok boldogságot fog hozni a családjukba, mert egy ilyen tünemény annyi de annyi örömet tud okozni nekünk emberi lényeknek. Remélem egyszer nekem is valóra válhat ez az álmom és lesz egy saját kis kölköm. Addig pedig az ismerőseimét dögönyözöm és mamimnál istápolom a kis huncutokat. A képen éppen Dani ölében pihen a drága, miután megkapta az utolsó oltását.
Jaj, de tündér!!! :)
VálaszTörlésAz én kutyusom pont így nézett ki, ő is spanci volt, csak ő kislány. Istenem, de hiányzik! Szóval azt hiszem, van egy közös álmunk: egy ilyen kis csöpp kutyus ;)
:))Alig várom hogy úgy legyen:)Annyi boldogságos pillanatot tudnak okozni:)Mi lett a kutyussal?
VálaszTörlésSzia! Bocsi a megkésett válaszért!
VálaszTörlésSzóval a kérdésedre válaszolva: a kutyusom 13 évet élt velünk, aztán sajnos az öregség, és a szívproblémái miatt elvesztettük. Nekem ez nagy törés volt, mert tulajdonképpen vele nőttem fel.. én azóta is arra vágyom, hogy lehessen megint egy kutyusom (persze a nagy vágyam újra egy spániel, de tulajdonképpen mindegy is, hogy milyen fajta). Most még sajnos nem olyanok a körülmények, hogy egy kutyussal tudjon bővülni a családunk, de alig várom én is, hogy eljöjjön majd az a nap :)
És igazad van: annyi, de annyi boldog pillanatot tudnak okozni és annyi szeretet tudnak adni, amit sose fog tudni még csak elképzelni sem az, akinek még nem volt kutyája. De kihagyhatatlan érzés, az biztos. Szóval hajrá Nekünk! ;)