Tavaszi nagytakarítás

Tegnap óta megint úgy érzem, hogy fel vagyok töltve energiával. Semmi olyat nem tettem ami erre magyarázatot adhatna, talán csak elkezdtem tavaszi nagytakarítást végezni...a fejemben. Bár az idő még hébe-hóba megmutatja zord oldalát, egyre inkább tavasz van a levegőben. Múlt héten Mariann barátnőmmel munka után kiültünk a Fő térre és bámészkodtunk. Néztük a gyerekeket, a járókelőket, szívtuk magunkba a D-vitamint. Annyira jó volt az az egy óra. Már utána éreztem, hogy sokkal jobb a közérzetem. Ezt megismételtük másnap Danival egy fincsi Mcfreeze kíséretében. Jól esett csak úgy ücsörögni, elmélkedni. Szombaton náluk ebédeltünk, majd segítettem a régi dolgok átválogatásában, anyukája lomtalanításra készül. Jókat nevettem, aranyos és izgi dolgokat találtam. :)Szeretem a régi kacatokat. Bár nem a sajátjaim voltak, mégis érdekes volt mögéjük látni. Mindegyik mesélt valamit a múltról, apróságok, amelyek valaha, valamiért nagyon értékesnek bizonyultak. Az már kevésbé tetszett, hogy két megtermett dobozzal indultunk haza, amelyeknek a mi kis bérleményünkben kéne valami helyet találni, mondván ott nem maradhatnak, mert a hatalmas házban nincs helye, nem férnek el...

Valahogy így tettem a gondolatokkal is...kiválogattam őket, amelyekre most nincs szükségem és remélhetőleg nem is lesz a közeljövőben, azokat beletettem egy dobozkába, lezártam és most egy helyet keresek neki, ahol nincs útban, de bármikor elővehetem, amikor csak kell. Mert kidobni nem bírom. Nem tudom megtenni hogy végleg megszabadulok tőlük, mert ennél sokkal jobban ragaszkodom. Emberekhez, állatokhoz, tárgyakhoz, vagy akár a kis elméleteimhez. Hiszen miattuk vagyok az, aki vagyok, nekik köszönhetem a formálódásom és bár sokszor elmondom hogy bárcsak más lennék, mégsem cserélnék senkivel.

Vasárnap Sárvárra mentem, meglátogattam nagymamit és anyát. Együtt töltöttük hármasban a délutánt. Szerencsére tudtunk tesómmal pár szót váltani neten, már nagyon várják hogy találkozzunk. Hamarosan erre sor kerülhet, már úgy hiányzik nekem a gödröcskés pofija amikor vigyorog.  Anyával ebéd után elugrottunk az utca végi turinkba, ahol eszméletlen jó cuccokat fogtam ki megint. Rendesen elfáradtam, pont úgy, mikor egy bevásárlóközpontban nézelődök. :)Jó kis nap volt. Feldobódva értem haza. (Biztos a vásárlás is teszi...:))

A jövőn megpróbálok minél kevesebbet agyalni. Nem erőltetek semmit, a lehetőségek majd jönnek maguktól, én pedig igyekszem a lehető legjobban kihasználni azokat. Biztos vagyok abban, hogy a sok szarság után klassz dolgok érkeznek majd az életembe. Addig pedig nyitott szívvel várakozom!