Nem szerettem volna ma jönni, de látom hogy vannak akik kíváncsiak arra ami most zajlik bennem és nekem is könnyebb ha legalább kiírhatom magamból. Hálás vagyok az üzenetekért és a támogatásért. Sokat jelent, még akkor is ha jelenleg nem nyújtanak konkrét megoldást a helyzetre. Tudom Papa, neked nem tetszik hogy egy blogban így kitárulkozom, (azért mindig elolvasol:))de úgy gondolom, nincs mit szégyellnem, ez is én vagyok, megkönnyebbülést hoz, hiszen arra sajnos nincs erőm hogy mindenki elé odaálljak és újra meg újra elmeséljem a történéseket. A dolgok amik velem történnek talán teljesen hétköznapiak, viszont ha már egy embernek erőt adnak majd a soraim, vagy legalább példát mutatok vele másoknak, akkor megérte.
Jelentem!Ettem!Nagymamim fincsi babfőzelékje törte meg a jeget, jól esett. A legelső célom most az hogy 53 kg-ról 56-ra tornázzam magam a lehető legrövidebb időn belül. Ez sem piskóta, sokan mondják hogy bárcsak ez lenne a legnagyobb gondjuk, de higgyétek el, ez sem könnyű. (180 cm vagyok könyörgöm..)Mikor belenézek a tükörbe, folyton félrehúzódik a szám. Jó lenne újra mosolyogni magamon. A mozgás is fontos, a közérzetemhez és a gyógyulásomhoz is elengedhetetlen, így a heti két kangoo-t tűztem ki célul a jóga mellé, de egyelőre örülök ha egyszer eljutok, ahhoz viszont ragaszkodom, ha kell akkor négykézláb kúszom el.
Ma már az is eszembe jutott, sőt, hangoztattam is itthon, hogy talán jót is tettek velem amiért most elmarad az esküvő, mert ha így kellett volna pózolnom a képeken, sok sok év múlva is sírtam volna ha visszanézem, de nem a boldogságtól az tuti.
Szóval jobban vagyok. Határozottan jobban vagyok a tegnaphoz képest. Nem tudom mi lesz ha találkozunk és belenézek azokba a gyönyörű szemeibe, de már elfogadtam hogy ezen nem tudok változtatni. Bár az hogy nem beszélünk, sokszor elbizonytalanít a jövőt illetően. Mert sok a kérdés bennem, de most azt is csak magammal tudom megvitatni. A félelem nem akar elhagyni, most kicsit egyedül is érzem magam, de a családom, főleg anyukám mindenben támogat. Neki köszönhetem hogy ma már tiszta szívből tudtam mosolyogni.
A férfiak és nők hogy különbözhetnek ennyire jesszusom. Még véletlenül sem jár egy rugóra az agyuk. Akkor sem amikor azt hisszük hogy a borsó megtalálta a héját. Ez most morbid lesz, de nem hagyhatom ki, kezdem megérteni a melegeket...
Véleményem szerint amióta feltalálták a mobiltelefont, azóta a nők sokkal többször csinálnak hülyét magukból a pasik előtt. Legalábbis több alkalmat keresnek arra hogy megalázkodjanak és idiótán viselkedjenek. Jó párszor elbeszélgetnék azzal is aki kitalálta az SMS-t. A rövid üzenet szolgáltatás pont arra alkalmas hogy pár szóban, a lehető legkisebb erőfeszítéssel okozzunk fájdalmat a partnernek. Oké oké, nem általános, de sokan élnek, élünk ezzel a lehetőséggel. Nem szeretem. Én sem..talán attól is könnyebbséget várunk, azt, hogy esetleg elérünk valamit a célozgatással!?És pont amire az üzenet végére érnénk, amikor jönne a mondanivaló lényege, megoldjuk egy ...-tal, mert nem fér bele a 160 karakterbe. Aztán érts oda amit szeretnél.
Hát, mindenesetre amikor az ember ilyen nehéz helyzetbe kerül, meg kéne semmisítenie a kézikütyüjét, legalább ezen a téren nem cserélődnének fel a hagyományos férfi-női szerepek. Mennyi kellemetlen pillanatot spórolnék meg én is ha nem szorongatnám egész álló nap. :(
Ami a jövőt illeti, igyekszem nem rágódni rajta túl sokat. Ha két ember igazán szereti egymást, ha van még lehetőségük együtt, akkor a sors úgysem engedi tönkretenni csak úgy egykönnyen. Én pedig bízom benne hogy mi tényleg olyanok vagyunk mint a borsó meg a héja...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése