Tegnap találkoztam középsulis barátnőmmel, Mártival. Már 1 hónapja nem tudtuk összehozni, a kangoot is hanyagoltam, pedig nem szabadott volna tudom...tudom.. Munka után végre volt egy kis időnk és beültünk teázni. Márti már Karácsony előtt szerette volna ha bejutok a boltba, sajnos sehogy sem sikerült odaérni Sárvárra hozzá. Így tegnap délutánig kellett várni hogy megtudjam végre: BABÓCÁJUK LESZ:)Igeeeen, kisbabájuk lesz és már 4 hónapos. Az első 3 hónapban ahogy az lenni szokott, titkolták mindenki előtt, az utóbbi 1 hónap pedig a sikertelen randimegbeszélések eredménye.. De sebaj, a lényeg hogy tegnap elhalmozott az örömáradat és felváltva sírtunk-nevettünk. Azt hiszem, valóban ez lehet a legcsodásabb érzés a világon. Már látszott a pocakja, de amilyen suta tudok lenni, valószínűleg észre sem vettem volna, pedig már tényleg egészen kikerekedett.:))
Szavakkal leírni sem tudom hogy mit éreztem. Bár nem én várom, mégis olyan volt mintha belemásztam volna a barátnőm lelkébe. Nagyon sok mindenen mentünk keresztül, középiskolás éveim második felében keveredtem az ő társaságukba és a barátságunk azóta tart. Olyan volt nekünk mindig mint az anyukánk. Bármilyen bánatunk vagy örömünk volt, ő a rendelkezésünkre állt, és ez a mai napig így van.
A párját is könnyen elfogadtuk, megszerettük!Felsőfokú tanulmányaik alatt jöttek össze és a szerelem azóta is rendíthetetlen. Mint mindenkinek, nekik sem kínálta tálcán az élet a boldogságot, de tudtam, tudtuk, hogy a sors egyszer kárpótolja őket mindenért!Amikor először beszéltek arról tavaly hogy mik a terveik, nagyon szurkoltam. Egyből éreztem is, hogy nem lesz semmi gond, ha ők eldöntik hogy jöhet a baba, akkor jönni is fog. Semmi kétség nem volt bennem.
Egy nagyon kedves és számomra fontos emberrel beszélgettünk arról egyik jóga órám után, hogy a sors mindig tudja mikor minek kell történnie, nincsenek véletlenek. A baba is tudni fogja hogy mikor és hová kell érkeznie. Így is van.
Ragozhatnám még mekkora örömet szereztek nekem és a társaságunk többi tagjának, sőt még a családomnak is ezzel, de felesleges lenne. Ő tudja hogy mennyire szeretjük és mennyire várjuk vele együtt a júliust. Igen, az esküvőnk után 1 hónappal érkezik a csöppség. Természetesen ragaszkodik hozzá hogy a hatalmas pocakjával is az utolsó pillanatig mellettem legyen a NAGY NAPON, de azért kímélem amennyire csak lehet. :)
Ami még szintén nagyon fontos, de a babavárás mellett szinte eltörpülő esemény, hogy összeházasodnak még idén, pontosabban március 19-én. Igaz, most csak a polgári esküvőt tartják és amikor már tudnak arra is kellő figyelmet és időt szánni, megtartják a templomit és a lagzit. Talán jövőre..majd kiderül. A lényeg hogy ilyen boldognak még soha nem láttam!És ez olyan jóóóóóóóóó......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése