Már azt sem tudom hányadik blogomnak indulok neki. :) Na nem azért mert nem vagyok kitartó és félúton eltűnök a színről, csupán az eddigi blogjaimnak egytől egyig funkciója van/volt. Némelyik arra volt hivatott hogy magánéleti problémáimra segítsen nekem ha nem is megoldást,de egy kis megkönnyebbülést hozni. Volt olyan blogom ahol kalandos utazásaimról számoltam be minden ismerősömnek és van olyan blogom jelenleg is amit magamnak,páromnak illetve majdani családomnak írok és egyszer vélhetően egy szép kis történet kerekedik ki belőle, talán még egy könyvre való is összejön.
Na de most ez. Szerettem volna mindig egy olyan kis naplót, amiben olyan emberekkel osztom meg érdekes (és nem érdekes) pillanataimat, akik szeretnek és kíváncsiak rám, de éppen nincs annyi idő és energia a hétköznapokon arra hogy megosszam mindegyikkel. Abban bízom, hogy a blogom végigkísér, és itt lesz nekem mindig ha világgá szeretnék kürtölni bármit.
Miért most...vártam. Arra hogy megérjenek a gondolatok, hogy megérjen a kapcsolatom erre. Mert ez már jórészt a mi életünkről szól, ami szeretném ha sokáig tartana együtt. Esetleg örökre. De ha nem is örökre (mert tudjuk hogy ez lehetetlen kérés), nagyon nagyon nagyon sokáig.
Ennyit bevezetésül. Mindenki aki veszi a fáradtságot hogy beleolvasson a lelkivilágom egy részébe, egy kis darabot kap belőlünk, mert mi ilyenek vagyunk. Szívesen adunk, szívesen osztozkodunk. Mert adni jó:))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése